Komfortelmélet

Bevezetés

Ezeket a szakmai oldalakat, azért tartjuk szükségesnek, hogy egyértelmű legyen álláspontunk, hogy milyen szakterületet értünk az ÉPÜLETGÉPÉSZET alatt.

Az ÉPÜLETGÉPÉSZET egy olyan alkalmazott tudomány és gyakorlati technika együttes megjelenése, amelynek szakmai alkalmazásával biztosítani lehet

1. az emberi tartózkodásra alkalmas zárt terek elvárt komfort érzetét
2. növények és állatok zárt térben való optimális fejlődését
3. műkincsek számára szükséges komfort állapotot
4. különböző technológiai célt szolgáló berendezések, készülékek, gépek közegellátását és hulladékainak elvezetését.

Az ÉPÜLETGÉPÉSZET más oldalról nézve egy olyan folyamatirányítás, amely a természeti környezet és az építményekben lévő belső terhelések rendszerének sokféle változó hatását úgy irányítja a kívánt paraméterekre, hogy közben

1. a természeti kincsekkel maximálisan takarékoskodik
2. a környezetet a kibocsátásokkal minimálisan terheli
3. az épített környezet esztétikai elvárásait teljesíti.

Az ÉPÜLETGÉPÉSZET mindig kész rendszerelemekből dolgozik, ő rendszert alkot (tehát nem konstruktőr)

Rövid áttekintés

A szakmai részterület tartalmi felsorolása: a KOMFORT ELMÉLET foglalkozik zárt terekben az ember közérzetével – komfort érzetével, hőérzetével, vizuális komfortjával, akusztikai komfortjával, valamint a zárt belső terek levegő minőségének alapfogalmaival.
A szakmai részterület paraméter határai: mivel a zárt terekben az emberi tartózkodást vizsgálja, a levegő paramétereinek olyannak kell lenni, ami emberi tartózkodásra alkalmas
A szakmai részterület területi határai: épületek külső falsíkja

Részletes kifejtés

A komfortelmélet napjainkban az épületenergetika mellett az egyik fontos szakterület az épületgépészeten belül. Az épületgépészet legrangosabb konferenciái szintén a komfortelmélet témakörhöz szerveződnek:

“Indoor Air” memzetközi konferenciák
A sorrendben 11. utolsó konferenciát 2008-ban Koppenhágán rendezték meg magyarországi kutatók részvételével és előadásaival.

“Healthy Buildings” Nemzetközi konferenciák
Az idén kerül megrendezésre a sorozat 9. konferenciája Syracuse-ban (USA), ahol szintén szerepelnek várhatóan hazai előadások. A sorozat 3. nemzetközi konferenciáját 1994-ben Budapesten tartották.

A témakör rövid összefoglalásaként az alábbiakról olvashatunk:

1. Közérzet – komfortérzet, mint az ember és zárt téri környezete közötti szubjektív kapcsolat

2. A hőérzet

2.1. A hőérzet fogalma
2.2. Az emberi test hőtermelése
2.3. Az emberi test hőleadása, hőcseréje és az azt befolyásoló tényezők
2.4. Az emberi test hőcseréjének számításakor alkalmazott hőmérsékletértékek
2.5. Követelmények

3. Belső levegő minőség értelmezése, alapfogalmak
3.1. A belső levegő minőség definíciója
3.2. A belső levegő minőség szennyezőanyag forrásai
3.3. Beteg épületek, “Sick Building Syndrom”
3.4. Követelmények

4. VIZUÁLIS KOMFORT

5. Akusztikai komfort
5.1. A zaj fogalma.
5.2 Hangteljesítmény
5.3 Követelmények

6. További információ, irodalom

1. Közérzet – komfortérzet mint az ember és zárt téri környezete közötti szubjektív kapcsolat

Az ember és környezete közötti szubjektív kapcsolat témakörében nagyon sok megfogalmazás, meghatározás ismert a műszaki gyakorlatban is. Azonban a zárt terek vonatkozásában a szubjektív közérzet fogalmát alkalmazzák. Általában “….. a közérzet a komplex hatások alapján az egyénekben kialakuló szubjektív érzés…..” defínició az elterjedt. Megállapítható azonban, hogy a zárt térben tartózkodók szubjektív közérzete sok tényezőtől függ, e tényezők egyik javasolt felosztása G.Blanchere szerint a következő (lásd Bánhidi
1976):

• akusztikai tényezők,
• szaglás és légzés,
• tapintás és érintés,
• látás és színhatás,
• hőmérséklet, nedvesség és légáramlás,
• épület rezgése, mozgása,
• különleges tényezők (pl. napsütés, ionizáció),
• biztonsági tényezők,
• csoportviselkedés (szeparálódás),
• napi életmenettel kapcsolatos tényezők,
• előre nem várt veszélyek hatása,
• gazdasági tényezők.

Látható, hogy műszaki, de egyéb szempontból is, ezek mindegyike együttesen nem, vagy nagyon nehezen vizsgálható. Ezek szerint is nyilvánvaló, hogy az emberi szervezet alkalmazkodása egy adott környezethez komplex folyamat, az egyes tényezők együttesen, valamint kölcsönhatásban érvényesülnek, és a szervezet az együttes hatásra reagál.

Zárt térben tartózkodó ember esetében azonban alkalmaznak egy másik szubjektív definíciót is és ez a komfortérzet. Az ezt elsősorban befolyásoló tényezők:

• hőmérséklet,
• nedvesség,
• légmozgás,
• zaj,
• megvilágítás.

Ide sorolhatók még a napsugárzás, ionizáció és a rezgések, amelyek egyrészt ritkábban, illetve időszakaszosan fordulnak elő, másrészt hatásuk is általában mérsékeltebb a komfortérzetre.

2. A hőérzet

2.1. A hőérzet fogalma

Az előző felsoroláson belül van egy csoport, amely a hő környezettel kapcsolatos, amely az emberben szubjektív érzetet kelt, amelyet a szakirodalom hőérzeti tényezőknek nevez. E szubjektív érzés kialakulását döntően a következő hat paraméter befolyásolja:

• a levegő hőmérséklete, annak térbeli, időbeli eloszlása, változása,
• a környező felületek közepes sugárzási hőmérséklete,
• a levegő relatív nedvességtartalma,illetve a levegőben lévő vízgőz parciális nyomása,
• a levegő sebessége,
• az emberi test hőtermelése, hőleadása, hőszabályozása,
• a ruházat hőszigetelő képessége, párolgást befolyásoló hatása.

Az első négy fizikai paraméter, míg az utóbbi kettő az emberi szervezet alkalmazkodóképességével függ össze; a hőháztartás egyensúlyának fenntartása érdekében fontos.

Az emberi szervezet hőegyensúlya szempontjából alapvető tényezők:

• az emberi test hőtermelése, amely elsősorban a végzett tevékenység függvénye, de belejátszik bizonyos fokig az egyén kora, neme stb., tehát ez műszakilag nem változtatható,
  az emberi test hőleadása, amely viszont nagymértékben függ a ruházkodástól, valamint az előzőekben említett műszaki paraméterek hatásától.

A szubjektív hőérzetet egyes országokban szabványok rögzítik, mégpedig az ún. kellemes hőérzetet, amely az ASHRAE (1981) 55-81 szabvány szerint a következő:

“… A kellemes hőérzet az a tudati állapot, amely a termikus környezettel kapcsolatos elégedettséget fejezi ki. ….”

A kérdés az, ezt a “kellemes szubjektív” érzést hogyan lehet számszerűsíteni, általánosan alkalmazhatóvá tenni. Erre az ún. szubjektív hőérzeti skálát alkalmazzák. Ezek közül ma legáltalánosabban a következő 7 pontos skála terjedt el:

Ezen belül a +1, 0, -1 “tartomány” az ún. kellemes zóna.

2.2. Az emberi test hőtermelése

Általánosan elterjedt a munkák intenzitás szerinti osztályozása, és ezek szerint három kategóriát különböztetünk meg:

a) Könnyű munkának nevezik azokat a tevékenységeket, amelyek során a teljes oxigénfogyasztás a nyugalmi állapot fogyasztásának kétszeresét nem haladja meg, tehát a 0,5 l/min (0,85 × 10-6 m3/s) 175 W értéknél kisebb, ide sorolhatók az ülő foglalkozások,
b) Közepes nehézségű munka esetén az oxigénfogyasztás a nyugalmi érték 2-4-szerese, tehát 0,5-1,0 l/min (8,5 – 17 × 10-6 m3/s), illetve az időegységre jutó teljes energiafogyasztás 175 – 350 W, amelyből az izommunka teljesítményszükséglete 88 W. Ide sorolhatók a nem gépesített házimunkák, kézműipari tevékenységek stb.
c) Nehéz munka esetén a teljes oxigénfogyasztás a nyugalmi érték 4-8- szorosa, tehát 1 – 2 l/min (17 – 34 × 10-6 M3/s). Az időegységre jutó teljes energiafogyasztás 350 – 700 W, melyből levonva az alapanyagcsere-értéket, 264 – 615 W értéket kapunk. Ide sorolható
a nehézipari és mezőgazdasági munkák legnagyobb része.

Az emberi testben végbemenő oxidációs folyamat során keletkező ún. metabolikus hő Fanger (1982) elmélete szerint két részből tevődik össze: a külső mechanikai munkából (W) és a belső hőszükségletből (H).

2.3. Az emberi test hőleadása, hőcseréje és az azt befolyásoló tényezők

Az emberi test a benne fejlődő hőt négy módon tudja leadni:

• konvekcióval,
• sugárzással,
• vezetéssel,
• párolgással.

A műszaki gyakorlatban, illetve a számítások során a komfortparaméterek tartományában az összhőleadásnak:

• a sugárzásos hőleadás 42-44%-a,
• a konvekciós hőleadás 32-35%-a,
• a párolgásos hőleadás 21-26%-a.

2.4. Az emberi test hőcseréjének számításakor alkalmazott hőmérsékletértékek

Az emberi test hőcseréjének számításakor a szakirodalomban számos hőmérsékletértékkel találkozunk, amelyek közül a legfontosabbakat ismertetjük

1. az ambiens hőmérséklet, jele t_a,
2. a közepes sugárzási hőmérséklet, jele t_ks,
3. az operatív hőmérséklet, jele t_o,
4. az eredő hőmérséklet, jele t_R,
5. a ruházat közepes hőmérséklete, jele t_cl,
6. A test (t_E) és bőr (t_b) hőmérséklete

ad./1. Az ambiens hőmérséklet a környezet azon hőmérséklete, amikor a levegő és határoló felületek hőmérséklete azonos. Mérésére árnyékolt léghőmérőt alkalmaznak.

ad./2. A közepes sugárzási hőmérséklet – mint az emberi test sugárzásos hőcseréje szempontjából alapvetően fontos értéke – meghatározására általában a szakirodalomban több összefüggést találunk, ezekből kettőt mutatunk be:

a) A legegyszerűbb a felületek nagyságának és hőmérsékletének átlagértékét figyelembe vevő

összefüggés, ahol

F₁,……, F_n a környező felületek területe (m²),
t₁,……., t_n az azonos indexű felületek hőmérséklete (°C).

b) A következő az általánosan ismert

összefüggés (Macskásy 1952), amely már figyelembe veszi a sugárzásos hőcserében részt vevő testek közötti besugárzási tényezőt is.

jEFi a test súlypontjába helyezett függőleges felületelem és az egyes határoló felületek közötti besugárzási tényező,

TFi a környező határoló felületek hőmérséklete (K).

ad./3. Az operatív hőmérséklet a műszaki gyakorlatban általánosan alkalmazott hőmérsékletérték, amely a levegő és a környezet közepes sugárzási hőmérsékletének értékét egyaránt figyelembe veszi. Meghatározására általánosan alkalmazott a

összefüggés, ahol

a_s a sugárzásos hőátadási tényező (W/m²K),
a_c a konvekciós hőátadási tényező (W/m²K).
t_l a levegő hőmérséklete (°C)

ad./ 4. Az eredő hőmérséklet (t_R) fogalma közismert. Általános matematikai formája:

tR = (1-R)tl+R×tks, R: 0,5 körüli érték.
A magyar előírások szerint az eredő hőmérséklet a következő összefüggéssel számítható

tR = 0,5tl + 0,5tks (°C)

ad./5. A ruházat közepes hőmérséklete a különböző összefüggésekben található tcl kifejezés tulajdonképpen a ruházat és a ruházattal nem borított testfelületek átlagos hőmérséklete. Mivel a ruházattal nem borított testfelület még a rövid ujjú inget feltételező 0,6 clo értékkel reprezentált nyári ruházat esetén is csak kb. 15%-a a teljes testfelületnek, ezért alkalmazzák a hőmérséklet indexeként a cl-t.

Számszerű értéke a 21-26°C közötti komforthőmérséklet-tartományban 28°C. Pontos értéke viszont meghatározható az ún. Fanger- féle komfortegyenletből.

A méretezendő hő környezet esetében – a követelményértékek “szigorúságának” függvényében – három kategória vehető figyelembe az 2.1. táblázat értékei alapján. A 2.2 táblázatban a méretezési alapadatok találhatók.

2.5 Követelmények

2.1. táblázat
A hőkörnyezet három kategóriájának követelményértékei

* A szellőző levegő megkívánt térfogatárama ** Szellőzési pótlék, ha a
dohányzás megengedett

2.2. táblázat
Különböző rendeltetésű épületek, illetve terek tervezési alapértékei
(A táblázat alacsony szennyező faktorú építőanyagokat és bútorokat vesz
figyelembe)

3. Belső levegő minőség értelmezése, alapfogalmak

A belső levegő minőség egy új interdiszciplináris szakterület, művelői között az épületgépészeken kívül megtalálhatók a vegyészmérnökök, biológusok és orvosok is.

A belső levegő minőség (BLM) elnevezés megfelelője az angolszász nyelvterületen “Indoor Air Quality” (IAQ), míg a német nyelvterületen “Raumluftqualität”. A BLM tudományterület elméleti alapjait Fanger professzor (Technical University of Denmark) dolgozta ki. Nemzetközileg ismert további kutatói között meg kell említenünk Fitzner professzort (Technische Universität Berlin) és Seppänen professzort (Helsinki University of Technology). Tulajdonképpen a BLM szakterület úttörőjének tekinthető Max von Pettenkofer, aki 1858-ban egy müncheni orvosi lapban ismertette kutatási eredményeit. A komfortterek levegőjében a széndioxid koncentráció növekedésének élettani hatásait vizsgálta.

3.1. A belső levegő minőség definíciója

A nemzetközi gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott definíció értelmében a BLM alatt a komfort terek levegőjének minden olyan nem termikus jellemzőjét értjük, melyek az ember közérzetét befolyásolják. A belső levegő minőséget befolyásoló szennyezőanyagok:

• gázok és gőzök (pl. CO, CO2, SO2, NO2, NOx, O3, Radon)
• szaganyagok (pl. szerves anyagok bomlástermékei, emberi, állati és növényi eredetű szaganyagok, építő és burkoló anyagok kipárolgási termékei)
• aerosolok (porok, lebegő anyagok, nehézfém szálak, pollen anyagok)
• vírusok
• baktériumok és spórák (pl. legionella baktérium)
• gombák és spóráik (pl. nedvesítő kamra kórokozói)

Az ember a belső levegő minőségét két érzékszervével érzékeli. Alapvetően szaglás útján az orral, valamint a szem kötőhártyájának viselkedésén keresztül.

3.2. A belső levegő minőség szennyezőanyag forrásai

A szennyezőanyagok származhatnak a külső levegőből, épületszerkezeti és burkoló anyagokból, berendezési tárgyakból, bútorokból. További szennyezőanyag forrás a komforttérben tartózkodó személy és a kiszolgáló klímatechnikai rendszer.
Az egyes szennyezőanyag források részaránya értelemszerűen komfortterenként eltérő lehet. A belső levegő minőség szempontjából kiemelt helyen szerepelnek az irodák. Ezt alapvetően két tényező indokolja. A klimatizált komfortterek viszonylag nagy hányadát jelentik és a benttartózkodási időtartam a teljes munkaidő. A másik tényező az, hogy az irodai munka jellegéből adódóan fokozott koncentrációra, szellemi frissességre van szükség. Fanger irodatérben végzett mérései alapján irodai munka esetén közel 60 m³/h,fő frisslevegőre van szükség, hogy a levegő minőséggel elégedetlenek aránya ne legyen nagyobb 10%-nál.

3.3. Beteg épületek, “Sick Building Syndrom”

Az elmúlt évtizedekben az építési technológia és az építőanyagok, valamint az épületgépészeti rendszerek sokat változtak, fejlődtek. Elsősorban a klimatizált irodaépületek, bevásárlóközpontok számának ugrásszerű növekedése hozta magával a változásokat. A modern építészet ma már elképzelhetetlen nagy külső üveg határoló felületek és klímaberendezés nélkül.

A klimatizált modern épületekben dolgozó személyek panaszait tartalmazza a “beteg épület szindróma” (SBS). A panaszok közül a legjellemzőbbek:

• huzatérzet,
• szárazságérzet,
• fáradtság,
• fejfájás,
• zajosság
• reumatikus panaszok,
• levegő minőséggel kapcsolatos panaszok stb.

A felsorolásból is következik, hogy a problémakör vizsgálata, orvosi, orvos higiéniai, épületgépészeti stb. szakterületet érint. Az elmúlt évek során sok kutató foglalkozott ezzel a témakörrel. A vizsgálatok tartalmaztak szubjektív és objektív mérési és vizsgálati módszereket. A témakör széles nemzetközi szakirodalommal rendelkezik. Ennek ellenére még nem állítható, hogy a probléma teljes körűen megoldott.

Az SBS panaszokat és a lehetséges okokat táblázatosan szemlélteti a 3.1. táblázat.

3.1. táblázat
SBS panaszok és lehetséges okok

3.4 Követelmények

a., Követelmények a belső levegő minőség szempontjából

3.2. táblázat Belső levegő minőségi kategóriák MSZ CR 1752

3.3. táblázat
Frisslevegő igény a belső levegő minőség követelmény esetén

A számított eredmények alapján megállapítható:

• a belső levegő minőség a vizsgált esetek döntő többségénél a légzéshez szükséges kötelező frisslevegő rátával (30 m³/h,fő) nem biztosítható,
• a belső levegő minőségi követelmények fokozása jelentősen megnöveli a szükséges frisslevegő igényt,
• a dohányzás hatásának kompenzálása további frisslevegő igény növekedést eredményez, illetve 20% feletti dohányzó részaránynál már a megfelelő belső levegőminőség csak irreálisan magas frisslevegő rátával biztosítható.

3.1. ábra
Az érzékelt levegő minőséggel elégedetlenek aránya a CO2 koncentráció függvényében

b., Követelmények a légzés frisslevegő ellátása szempontjából

3.4 táblázat
Az ember széndioxid termelése

3.5 táblázat Hazai előírások

A hazai MSZ 04. 135/1-1982 szabvány szerint a kötelező frisslevegő igényt:

• 20 m³/h,fő dohányzás nélkül
• 30 m³/h,fő dohányzás esetén

A később megjelent MSZ 21875-2-1991 szabvány a frisslevegő igényt pontosítja a munkavégzés jellege alapján:

3.6. táblázat
Fajlagos frisslevegő igény a DIN 1946/2 szerint

A fenti értékekből számított frisslevegő igény közül mindig a nagyobbat kell választani! Dohányzás esetén személyenként 20 m³/h,fő -vel növelni kell a “fejadag” értékeket.

4. VIZUÁLIS KOMFORT

Az emberi élet szoros kapcsolatban van a vizuális vagy látható környezettel, függ tőle, ugyanis az érzéki információink közel 90%-ához látás útján jutunk, tevékenységünk is többé-kevésbé látáshoz kötött. A látás, a vizuális környezettől függően, lehet jobb-rosszabb, zavarmentes vagy valamilyen mértékben kényelmetlen.
A vizuális komfort a fiziológiai és pszichológiai hatások alapján kialakuló olyan tudati állapot, amely a látható környezettel kapcsolatos megelégedettséget fejez ki.

A belsőtéri vizuális környezet úgy jön létre, hogy valamilyen helyiséget megvilágítunk, ilyen módon a vizuális környezetnek két komponense van:

• az egyik a fény nélküli, a fényt többé-kevésbé visszaverő illetve áteresztő felületekkel határolt és berendezett helyiség – ami lényegében egy passzív komponens – és
• a másik a fény, ami mint aktív komponens, a helyiséget láthatóvá teszi.

A vizuális környezet úgy jön létre, hogy a felületekkel, anyaggal határolt teret megvilágítjuk, ami által láthatóvá válik. A világítás célja a megfelelő vizuális környezet létrehozása. A vizuális környezetet az ember számára hozzuk létre, így az csak az emberi látás sajátosságainak figyelembe vételével értékelhető.

Látásunk érzékelés szempontjából legfontosabb sajátosságai:

• közel fél teret látunk, azonban pontosan csak látótér középső részéről vagyunk képesek pontos képet kialakítani. A látótérnek csak a kb. 60°-os belső részét látjuk
• két szemmel, ennek következtében a térlátás csak erre a térrészre korlátozódik.

5. Akusztikai komfort

A komfort szellőzés technikai rendszereket akkor minősítjük megfelelőnek, ha azok tartózkodási zónáikban a mikroklíma, az emberből a kellemes közérzetet kiváltja. Mint ismeretes, a kellemes közérzet, több összetevő eredőjeként alakul ki. Az
ilyen irányú kutatások rávilágítottak arra a tényre is, hogy az eredő hatás nem az összetevők lineáris kapcsolatából alakul ki. Alkalmanként egy-egy összetevő uralkodó szerepet is betölthet, a mindenkori körülményektől függően. Tehát ez azt jelenti, hogy a közérzetet
befolyásoló komponensek mindegyike lehet domináns tényező is. Következésképpen, esetenként megvizsgálandó azok hatása és elemzés nélkül egyik tényezőről sem jelenthető ki annak indifferens volta. Az egyik ilyen összetevő: a tartózkodási zóna akusztikai megítélése. A zárt terekben, ill. a helyiségek tartózkodási zónáiban jelenlévő hanghullámok eredetük szerint kétféle lehet. Vagy valamilyen belső hangforrásokból származnak, (pl. emberi beszéd, számítógép hűtőventilátora, elektroakusztikai berendezés, stb. de ide sorolhatjuk a helyi gépészeti berendezéseket is és minden olyan eszközt, melyek a benntartózkodók tevékenységével kapcsolatosak), vagy valamilyen külső zajforrásból olyan hanghullámok melyek az épülethatároló falszerkezetein keresztül, ill. a gépészeti csővezetékeken át érkeznek a belső térbe. (pl. a közlekedésből származó, vagy éppen a klímaberendezésből érkező hanghullámok, stb.)
Nyilvánvaló, hogy méretezés nélkül a tartózkodási zóna akusztikai megfelelősége véletlenszerűen alakul. Éppen ezért, műszaki ajánlások és a vonatkozó szabványok előírják, a helyiségek akusztikai követelményeit (MSZ 18151) illetve, a különböző gépészeti rendszerek (légtechnikai, főtéstechnikai, stb.) vagy épülethatároló elemek zajtechnikai méretezését (MSZ 04.135; ill. MSZ 04.601.)

5.1. A zaj fogalma

Különbséget kell tenni a hang és a zaj fogalma között. Az akusztikai kutatások jelenlegi állása szerint, hang szóhoz három jelentéstartalom tartozik. Ha a hangot, mint fizikai jelenséget fogjuk fel, akkor úgy definiálhatjuk, mint a rugalmas közeg állapotának elemi ingadozását, amely hullám formájában terjed a vivő közegben. A közeg állapotának elemi ingadozása alatt a közeg részek sebességének változását, a közeg sőrőségváltozását és a nyomásváltozását értjük. (Δ_v; Δ_r; Δ_p; ) Azzal, hogy az egyes közegrészek nyugalmi helyzetük körül rezgő mozgást végeznek, a közeg sőrősödését és ritkulását hozzák létre. Ezek a gerjesztési állapotok, pl. hosszanti, longitudinális hullámok esetén, a terjedés irányában ismétlődnek. Az ismétlődések távolságát hullámhossznak nevezzük. A hullámhossz és a frekvencia szorzata megadja a hanghullám terjedési sebességét:

17
a = (l . f ) (m/s)
ahol:
a; m/s a hullám terjedési sebessége;
l; m a rezgés hullámhossza;
f; Hz a rezgés frekvenciája;

5.2 Hangteljesítmény

Lényeges megjegyezni azt, hogy nem tömeg áramlásáról, hanem energia tovaterjedésének sebességéről van szó.
A kisugárzott hanghullámok által hordozott hangenergia wattokban kifejezett értéke a hangteljesítmény (W). Értéke tág határok között változik. Például említjük meg az 5.1. táblázat adatait, melyek érzékeltetik a hangteljesítmények nagyságrendjét.

5.1. táblázat
Hangforrások hangteljesítménye

5. 3 Követelmények

A hazai szabvány (MSZ 18 151) dB/A-ban kifejezett hangnyomásszinteket ír elő. Ezek konkrét értékeit lakó- és középületek helyiségeire a 5.2.táblázat, munkahelyekre az 5.3.táblázat mutatja be.

5.2. Táblázat
MSZ 18 151

5.3. Táblázat.
MSZ 18 151

A honosított európai szabvány (MSZ CR 1752) tovább szigorította a tartózkodási zónákra vonatkozó zaj immissziós értékeket. Ezekből néhányat szemléltet az 5.4. táblázat. A táblázat adataiból jól látható az a törekvés, hogy nemcsak a helyiségek rendeltetése szerint kell szelektálni, hanem azon belül a tartózkodási zóna komfortja szerint is különbséget érdemes képezni. Az “A” kategória ugyanazon helyiségrendeltetés mellett, a legmagasabb tartózkodási zóna követelményeket adja meg. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi esetnek más műszaki paraméterekkel rendelkező gépészeti rendszer felel meg, mint pl. a “B”, vagy “C” kategória esetében. Következésképpen, kategóriánként változik a beruházási költség is. Például, egy nagyterő irodahelyiség alapterületre vetített beruházási költsége széle intervallumban
váltózhat aszerint, hogy milyen a tartózkodási zónával szemben támasztott akusztikai igény. Az NC görbe követelményeket az 5.1 ábra szemlélteti.

5.4.táblázat
MSZ CR 1752

5.1. ábra
NR-határgörbék ai ISO R 1996. szerint

6. További információ, irodalom

Bánhidi L. – Kajtár L.: Komfortelmélet
Bp. 2000. Műegyetemi Kiadó

Összeállította: Dr. Kajtár László – Dr. Bánhidi László
Budapest, 2009. február