Nyitottan a külvilágra, középpontban az emberrel – az épületgépészet jövőjéért
Az épületgépészet és külvilág kapcsolatai
Az épületgépészet prominens képviselőinek, szakmai tekintélyeinek, épületgépészeti vállalkozások vezetőinek, tulajdonosainak, az oktatásban meghatározó szerepet játszó személyeknek, összefoglalóan az épületgépészet szak/tudományterület vezetőinek feladata és kötelessége a szak/tudományterület sorsával foglalkozni, jövőjéért tenni. (Ez a kötelesség, és felelősség felül áll a szakma mindenkori szaktudásán, tisztességes működésén, aktuális érdekérvényesítésén és politikai kapcsolatok meghatározta pillanatnyi helyzetén.) Az aktuális helyzet, a keletkező nehézségek és problémák általában egy korábban hozott, vagy éppen elmulasztott döntések következménye. Ezért az épületgépészet jövőjéért ma kell világosan látni a helyzetet, azt körültekintően kell értékelni, megfogalmazni azokat a lehetőségeket, melyek a jövő szempontjából reálisan kirajzolhatók és meghatározni az ebből adódó feladatokat.
Az épületgépészet jövője nem az épületgépészet belső önfejlődéséből, hanem a vele szemben megfogalmazott követelményekből és az ezeket meghatározó társadalmi, gazdasági, tudományos és világképi tendenciákból vezethető le. A MÉgKSz startégiája, hogy ennek a feladatnak kezdeményezője, szervezője és vezetője legyen. A célul tűzött feladtatok az általánosságban megfogalmazott célkitűzések részletezése alapján különböző témakörökben foglalhatók össze, mely témakörökre szakmai fórumokat, konferenciákat, munkaértekezleteket, tanulmányokat, kiadványokat lehet szervezni. Az épületgépészet számára ezek jelenhetik az irányt, adhatnak útmutatást a jövőre és szolgálhatnak alapjául minden társadalmi, politikai, gazdasági kapcsolathoz akár az épületgépészet, akár a külvilág részére.
A koordinációs szövetség tevékenységének vállalt témakörei
1. Az épületgépészet társadalmi beágyazottsága
A témakör célkitűzése, hogy tükörképet adjon az épületgépészetről: hogyan látnak minket (mit tud az épületgépészetről a gépészmérnök, építészmérnök, laikus, politikus, stb.), mennyire ismert miről szól, mire való és ez mennyire egyezik a saját magunkról alkotott képpel, és ha ettől eltérő akkor melyek az eltérések, mennyire közismert a szakmai tevékenység és mennyire elismert.
A vizsgálódáshoz társadalomkutató, szociológus szakemberek, szakmai társaságokkal való együttműködés használható fel, és az eredményeket az épületgépész szakma egészének kell megismerni és feldolgoznia.
2. Az épületgépészet személyi háttere
A témakör keretében a szakterület humán erőforrásainak helyzetéről kell elmélyült ismereteket szerezni a jelenlegi helyzettől a jövőben szükséges elvárásokig. A vizsgálatokban a jelenlegi épületgépészeti háttér szakmai képesítések, iskolai végzettségek, kor és területi eloszlásának becslése, a jövőbeni szükséges ill. kívánatos mennyiségek meghatározása a feladat. Célszerű a vizsgálódásokat arra is kiterjeszteni, hogy mikor és hogyan alakul ki a szakmai érdeklődés gyermekkorban, továbbtanulásnál, milyen tényezők határozzák meg a szakmai érdeklődést, mi befolyásolja a pályán maradást, mi okozza az elvándorlást. A vizsgálat eredményeként a jövőbeli személyi háttér érdekében teendő mai feladatok megfogalmazhatók (amelyek lehet, hogy már sokkal korábbi életszakaszokhoz kapcsolódó elvárásokat jelenhetnek, mint azt ma feltételezzük, illetve a gyakorlatban alkalmazunk).
A témakörben a pedagógia, pszichológia, társadalomkutató szakemberek, szervezetek közreműködésével várható eredmény, melyhez az épületgépészet kapcsolódva biztosíthatja a jövőbeli megfelelő mennyiségű és minőségi követelményeknek eleget tevő utánpótlást.
3. Az épületgépészet nemzetgazdasági szerepe, súlya
A témakörben a vizsgálat célja, hogy az ágazat kormányzati kapcsolatrendszerében más ágazatokéhoz képest az érdekérvényesítő lehetőségeit jól érzékeljük, érvelésekhez megfelelő szakmai súlyt reálisan be tudjuk mutatni. A nemzetgazdasági szerep tisztázásával a szakmai perspektíva a nemzetgazdaság fejlesztési stratégiájából jól levezethető, és ennek pozitív hatása lehet az ágazat humán erőforrás képzési és beruházás-tervezési feladatainak kijelölésében.
A vizsgálatok során az ágazat pénzügyi, munkaerő, eszköz és hatékonysági paramétereinek pénzügyi és természetes mértékegységű feldolgozását, területi eloszlását és nemzetközi összehasonlításban a hazai viszonyok értékelését kell tisztázni és bemutatni. A feladat alapvetően makroökonómia, statisztika szakterületek épületgépészeti közreműködéssel végezhető el.
4. Az épületgépészet tudományos értéke
Az épületgépészet egyes részterületeinek (fűtés, légtechnika, víz-csatorna, stb.) önálló szakmai jelentőségét mindenki elismeri, de önálló tudományos értékét mindez ideig nem sikerült bizonyítani. A vizsgálat célja, hogy megfogalmazza egy diszciplina önálló tudományos elismerésének követelményeit, és elemezze, hogy az épületgépészet ezeknek a követelményeknek jelenleg meg tud-e felelni és mit kell ill. lehet tenni azért, hogy elismert tudományterület lehessen. Ennek azért van jelentősége, mert ez a feltétele az egyetemi oktatásnak, az ilyen tartalmú és elnevezésű szak, illetve szakirány és szervezeti egység létének. A vizsgálat azért is nehéz, mert az épületgépészet ilyen tartalmú értelmezése világviszonylatban ismeretlen, és ennek megfelelően a nemzetközi példákra való hivatkozás is magyarázatra szorul. A megítélést nehezíti, hogy szakterület egyetemi képzésbe való beemelése már több, mint félévszázada megtörtént, az országban a képzési helyek száma megsokszorozódott, ugyanakkor az épületgépészeti diszciplina penetrációja a gépészmérnöki ismeretek körében nem következett be, akadémiai tudományos fokozatok megszerzése elmaradt, és jelenleg már aktív állományú professzori rangú oktatója is csak egy van.
A vizsgálathoz a tudománytörténészet, a tudománymetria és az épületgépészet elemzése használható.
5. Az épületgépészet humán egészségügyi szerepe
Ebben a témakörben az épületgépészet funkcionális céljainak határait és ezek kiterjesztésének lehetőségeit kívánjuk vizsgálni. Az épületgépészet az ember életfeltételeit, kényelmét, munkáját segítő műszaki rendszerek keretében a jelenlegi gyakorlat szerint szabványok, műszaki leírások teljesítésével igyekszik a célul tűzött feladatnak megfelelni, azaz, bár az emberrel közvetlen kapcsolatban levő rendszerekről van szó, ezt a közvetlen kapcsolatot nem kívánja kihasználni. Az ilyen kapcsolatban azonban számos olyan lehetőség van, melyet az épületgépészetnek ki lehetne, illetve kellene használni. Az egyik lehetőség-csoport az épületgépészeti rendszerek által létrehozott körülmények hatásának ismerete, befolyásolása az élet minőségére, a másik lehetőség-csoport az élő szervezetek, jelesül az ember élettani folyamatainak, illetve azok megváltozásának detektálása és az élettani funkciók változásának korai szakaszában való érzékelésével jelzések adása, illetve automatikus beavatkozás megvalósítása. Az épületgépészet funkcionális határainak bővítése működési terét szélesíti, fontosságát kiemeli és hozzájárulhat önálló tudományterületi elismertetéséhez. A témakör keretében vizsgálni kellene pl. a levegőminőség szerepét az egészség megőrzésében, alakulásában, hatását a munka és szellemi munka teljesítményben, a szociálhigiéniai rendszerek és az egészség kapcsolatát (a vízminőség, legionella, stb. szerepe az egészségben) az életkor és a komfort, egészség kapcsolatának változásai, stb. összefüggéseket. Az épületgépészetnek közelebb kell kerülnie az emberhez, és meg kell keresni a kapcsolódás lehetőségeinek tudományos szakmai lehetőségeit.
A vizsgálatokban az orvostudomány különböző területeivel való együttműködés hozhat eredményt. Ez a témakör nagymértékben hozzájárulhat az épületgépészet társadalmi elismertetéséhez is.
6. Az építészet és épületgépészet kapcsolata
Az építészeti stílusváltozások, tervezési, anyag és kivitelezési fejlődési tendenciák mind hatással vannak az épületekbe beépíthető gépészeti rendszerekre. Ezek a változások akkor kezelhetők a legrugalmasabban, ha az épületgépészet nem követő, hanem együttműködő szereplő ebben a közös feladatban. Ehhez az szükséges, hogy az építész és épületgépész együttműködés, a szereplők munkamegosztásának alakulása tisztázott, egyeztetett és konszenzuson alapuló legyen. Ezeket a kérdéseket ne a kényszer, a megszokás, a törvényi jogkörök rendezzék, hanem a célnak megfelelő hozzáállás, rutin és leginkább a kompetencia. Ezek külföldi példáinak elemzése, a társszakma képviselőivel való egyeztetés eredményeként nemcsak a szabályozási hanem a képzési feladatokat is ehhez kell hozzáigazítani.
A kérdéskörben építészek, épületgépészek, jogászok, egyetemi vezető oktatók közreműködése vezethet el megoldásokhoz.
7. Az informatikai tendenciák épületgépészeti kapcsolatai
Az épületgépészeti rendszerek fejlődése kis túlzással az elektronizálódott vezérlés, szabályozás és kapcsolódó informatikai rendszerek irányában mutatkozik meg leginkább. Az ilyen rendszerek ma már általános igényeket elégítenek ki és egyre inkább nélkülözhetetlennek tűnnek. Az épületgépészet ugyanakkor ezt a változást többnyire csak tudomásul veszi, de az ezzel kapcsolatos ismeret-bővülés követelményét hárítja. Ez a helyzet azonban oda vezet, hogy még egyszerűbb rendszerek esetén is a rendszerek kiépítésének nagy része, beüzemelése, és működtetése más szakterületre tolódik át, és ez az épületgépészet súlyának, fontosságának csökkenését jelenti és az épületgépészeti rendszerek műszaki kérdéseinek arca az informatikus lesz. Ez a probléma persze más gépészeti rendszereknél is jelentkezik, és ennek megoldását a mechatronika tudományában látják. Az épületgépészet szakterület számára is kulcsfontosságú ennek a kérdésnek a rendezése: vagy az épületgépészet nyitása az informatika irányában, vagy átalakulás épületgépészeti mechatronika tudományba. Ennek a változtatásnak a képzési hátterében az időkapacitás letőségei adottak, mert a korábbi (logarléces) tervezési munkából a számítógép, a számos szoftver, a számítógépes tervezés nagyon sok időt szabadít fel, melyet céltudatos ismeretbővítésre fel lehet használni, de mindez ideig ezen a területen nem tudunk áttörő eredményt felmutatni.
A kérdéskörben a két szakterület vezető és rugalmas gondolkodású képviselőinek (de nem szakembereinek) alkotó eszmecseréjéből kell megoldás irányába elmozdulni.
8. Anyagtudományi fejlődések épületgépészeti kapcsolatai
A különböző szakterületek fejlődésében az alkalmazott anyagok meghatározó szerepet játszanak. Új anyagokkal új lehetőségek adódnak mind a rendszerek, rendszerelemek, mind pedig a technológiák területén. Az épületgépészeti rendszerekben nagyon sokféle új anyag került be és ezek már eddig is jelentős változásokat eredményeztek. A változások úgy következtek be, hogy az épületgépészeti anyagok választékában megjelenő új anyaghoz alkalmazkodott a szakma. A témakör keretében azt érdemes vizsgálni, hogy az anyagtudományokban végbemenő változások, ezek tendenciái miként volnának hasznára az épületgépészeti rendszereknek, azok tulajdonságait hogyan lehetne javítani. Tehát az eddigi követő használatot a célszerű választás irányába kellene eltolni. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az épületgépészet jelenlegi, alapvetően rendszerépítő szerepét valódi gépészmérnöki ismeretekre is értelmezzük, és az épületgépész alkalmas legyen a rendszerelemek gépészeti tervezésére, azok funkcionális specializációjával együtt.
A témakörben az anyagtudományok, a gépészmérnöki és az épületgépész specializáció szakembereinek közös tevékenysége szükséges.
9. Az épületgépészet és a fenntarthatóság
Az épületgépészet nagyon sok szállal kötődik a környezethez, és ennél fogva jelentős szerepet játszik a fenntartható fejlődésben. Az épületgépészet a fenntarthatósághoz az energiafelhasználás (és annak struktúrája), a környezet-terhelés és a felhasznált anyagok kérdésében egyformán nagy tartalékokkal rendelkezik. A fenntartható fejlődés érdekében az energiafelhasználás és környezet-terhelés területén már jelentős eredmények születtek (persze vannak további lehetőségek is), de a rendszerek elemeinek életciklus utáni hasznosításában, az újrahasznosításban mindezideig nincs akadémiai, rendszerezett ismeretanyagunk, és sem a képzés, sem pedig a gyakorlat nem is mutat érdeklődést. Ez nem meglepő, hiszen az épületgépészet szakma alapvetően rendszer-tervezés orientáltságú, melyhez nem tartozik hozzá az üzemeltetés, a karbantartás, és újrahasznosítás-megsemmisítés megtervezése. A fenntartható fejlődés érdekében elsősorban ezeken a területeken a piaci közvetlen érdekeltségeken túlmutató ismeretek megszerzése, rendezése és oktatásba, köztudatba való bevitelére van szükség.
A témakörhöz ökológus, energetikus, gazdasági és épületgépész szakemberek együtt gondolkodása vezethet eredményre.
10. Az épületgépészet állami, politikai kapcsolatai
Az épületgépészet aktuális tevékenysége a szabványok, rendelkezések, gazdasági szabályozások és a piaci viszonyok meghatározott keretei között zajlik. Ezek a tényezők (beleértve a piaci viszonyokat is) jelentős mértékben az állami szabályozás valamilyen formájától függően alakulnak, és alakulnak át. Ezért az a szakmai közhiedelem, hogy a szakma sikerének kulcsa a mindenkori állami, politikai kapcsolat, melyben a preferenciák, az előírandó kötelezettségek, a hatósági beavatkozások, stb. kialakításához az épületgépészeti szakmának is keresni kell a kapcsolatot és ezt addig személyes, és intézményi formában folyamatosan meg is próbálja több, de inkább kevesebb eredménnyel. Az utóbbi években a kormányváltás eufóriáját követően azonban rá kellett ébredni a szakembereknek, a szakterületnek, hogy a kormányzat nem működteti és nem tart ígényt az ilyen kapcsolatokra, illetve ezt a kapcsolatot leszűkíti az elképzelései jóváhagyására. A szakterület ezt a helyzetet nem érti; nem érti azt, hogy nem szakembernek tartott személyek által kialakított rendeletek, rendelkezések, támogatások, stb. keretei között kell tevékenykednie, és szakmai, adott esetben gazdasági érvekkel próbálja a helyzet megváltoztatását elérni. Mindez abból a szakmai bezártságból adódik (és nemcsak az épületgépészet területén), mely nem veszi figyelembe a körülöttünk zajló világ működését, a politika természetét. Az aktuális hatalmi adminisztráció a választásokon nyertes politikai konstrukció része, és működésének a mechanizmusa, hogy részben a nyerésénél ígérteket teljesítse, másrészt a következő választásokat megnyerje. A választásokat meghatározó tömegek mellett eltörpülnek és lényegtelenek a szakmai szervezetek, vagy egy ágazat szakembereinek szakmai érvei. Tehát az épületgépészetnek is tudomásul kell vennie, hogy a korábban volt kormányzati kapcsolat-keresés helyett a lakossági, lakosság-csoportok megnyerése a cél, mert ezek közvetíthetik, követelhetik, kényszeríthetik ki a szakma által kínált, javasolt változásokat, szabályozásokat. Jelenleg az épületgépészetből hiányzik ez a felfogás, az ehhez tartozó kommunikáció.
A témakörben eredményt, az ehhez tartozó ismereteket a legszélesebb körű (társadalomtudományi, gazdaság és politikatudományi és szakmai) ismeretek összegyűjtésével, összedolgozásával lehet elérni.